Befuccsolni látszik az egészséges életmód projekt a fogyókúrával együtt. Konkrétan 3 kerek napig bírtam és egyből elkezdtem lazítani a dolgokon. Ma meg már egy klasszikus cserpes habos klasszikussal mentem fel az irodába. Tökéletes! Mit ne mondjak...
Pedig én vagyok az a személy, aki a kitartásáról híres. Ebből is látszik, hogy valami nem stimmel velem. Nem szoktam magamat ennyire elhagyni és most mégis sikerül. :( Úgy érzem, hogy az élet minden területén kudarcot vallok. Nem vagyok más, mint egy sajnálkozó, hisztis, életképtelen picsa, elveszett lány, aki keresi az útját. Érdekes... fél éve meg voltam győződve, hogy jó úton járok... most meg tényleg semminek sem látom értelmét. Szomorú, és még szomorúbb, hogy ezt el is hiszem. Mernem kellene lépni. Mernem kellene változtatni. Mert a "Szív útja a bátorság útja" nemdebár? Dehogynem. Szóval...muszáj lenne valamit lépnem, mert nem érzem az egyensúlyt, a harmóniát. Túl sokat gondolkodok... szállnom kellene, hagynom, hogy vigyen a szél. Ehelyett én ellenállok és hatalmas tömegeket cipelve lecövekelem magam a gondolataimhoz, amiktől megőrülök!!!
Veletek volt már olyan, hogy semmi sem vidított fel, semmit sem csináltatok szívesen? Hogyan lehet ez ellen védekezni?
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése