Keep going...

Az utóbbi napokban ismét kevesebbet jelentkeztem, hála az egész hetes pörgésnek. Nincs olyan, hogy ne lenne valami, így a blogra eléggé kevés időm marad. A másik problémám pedig az, hogy egyre sötétebbek a nappalok és nincsen egy normális fényképezőm, amivel bármit szépen le tudnék fényképezni. Pedig tudnék mit idekreálni, ha csak hétvégenként is, akkor is... Úgyhogy az én kis szülinapi-névnapi whislitemen erőteljesen rajta van egy fényképezőgép.

Persze azért olyan, amivel fényképeket is tudok csinálni. :) Forrás: Pinterest

Visszatérve az életemre... vagyis inkább a kihívásaimra. Jelentem, a futás egyre jobban megy, 4-5km-t meghalás nélkül le tudok futni. Van, hogy többet is szoktam, de az már a levezető, sétaszakaszba számít. A lényeg az, hogy a kitűzött métereket teljesíteni tudom és az állóképességem is sokat javult, amit szeretnék még inkább növelni. 

Forrás: Pinterest

Hogy állok a legfontosabb kitűzött célommal, a fogyással? Igazából egészen jól. Bár még mindig azt állítom, hogy többet és jobban figyelhetnék a diétára, de ettől függetlenül lassan, de szépen haladok. Tudom, hogy a fogyás 70%-a az étkezésen múlik, emiatt komolyabban kellene hozzáállnom a dolgokhoz. Ettől függetlenül rákattantam a sportra, a testépítésre is, hiszen a súlyzós edzések többet érnek, mint a kardio. Rengeteget olvastam és olvasok a helyes edzésről, azonban mivel nem tudom, hogy mit hogyan kell vagy lehet csinálni, arra gondoltam, hogy személyi edző segítségét kérem. Szeretnék egy konkrét edzéstervet, ami alapján csinálhatom a gyakorlatokat. A fitness dvd-ket (lásd Rubint Réka és társaik) pedig hanyagolni fogom, mert semmi értelmük. Inkább kevesebb, de pontosabb és célzott gyakorlatokat szeretnék csinálni. Pár hete kezdtem el komolyabban foglalkozni a karra, a vállra és a hátra történő súlyzós edzésekkel, és már most érzem a fejlődést. Elsősorban abban, hogy bizonyos nagyságó súllyal mennyi ismétlésszámot és sorozatot tudok megcsinálni. Úgyhogy meg van a motiváció, csak néha legyűr a fáradtság és a depresszió, aminek nem feltétlenül örülök. Kicsit nagyobb önkontroll kellene... de a lényeg az, hogy csinálom, amikor tudom, amikor kedvem van, és amikor úgy érzem, hogy van energiám rá. És ennek nagyon örülök, mert eddig soha nem gondoltam volna, hogy én valaha neki fogok állni súlyzós edzéseknek. Kicsit rosszul szoktam érezni magam a teremben, olyan kis elesettnek, daginak, de ilyenkor eszembe jut, hogy azok, akik kigyúrva dolgoznak magukon, ők is elkezdték valahol, úgyhogy nincsen semmi szégyellnivalóm. Azt hiszem... :)

Az utolsó gondolataimhoz találó...:)